Ajtók mgtt - Zséda
Nézd, a fénykép álmot rejt
egy csók, egy nyár, egy kert...
most lángban álló múlt.
Nézd, mint Napfény-hercegn :
szemedben hit, remény, er -,
ma sz rny átok sújt...
Fogy az id , bezár egy ajtó-,
titok a vér, a k nny, a jajszó...
lel a b n, a csókja fullaszt,
legyen er d, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a t z széttép!-Vagy elsz ksz már,
vagy elmer l a nyár...
Félsz, és fényed halvány láng,
a szíved száz szilánk...
de lesz,'ki óv és véd.
Csak szólj!-
a cinkos cs nd kiraból-,
a sorsod másról szól,
lesz új világod még.
Fogy az id , bezár egy ajtó-,
titok a vér, a k nny, a jajszó...
lel a b n, a csókja fullaszt,
legyen er d, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
ez a t z széttép!-Vagy elsz ksz már,
vagy elmer l a nyár...
Sírsz, álarc mélyén sírsz,
világ végét hívsz...
Csoda nincs, csak szép és jó-,
van a fény, a gyógyító...
érezned kell!
Fogy az id , bezár egy ajtó-,
titok a vér, a k nny, a jajszó...
lel a b n, a csókja fullaszt,
legyen er d, vagy el sem bújhatsz már...
soha talán...
Itt száz reményed máglyán ég-,
a t z széttép!
Mondd, 'mért t rnéd?
Bárhol élsz, majd rád talál:
mert nem felejt a nyár...